Gondolatok az „önvédelmi” orvostanról = Thoughts on „defensive” medicine

„Önvédelmi” orvostan kifejezés alatt azt a torz diagnosztikus és terápiás orvosi magatartást értjük, amikor az orvos az egzisztenciáját, munkáját érintő fenyegetettség miatt egyes beavatkozásokat nem mer elvégezni, másrészt „túlbiztosítja” magát és felesleges vizsgálatokat végeztet belső bizonytalansága, a beteg bizalmatlansága vagy az ellenséges társadalmi környezet miatt. A beteg és orvos közti bizalmat legsúlyosabban a lelkiismeretlen orvosok visszaélései károsítják, ezeket a média felnagyítja. Az orvos-beteg kapcsolat nem degradálható szerződéses jogviszonnyá. A fiatal orvosokat meg kell ismertetni a sikeres diagnózis személyiséget gazdagító örömével. Legyen egészséges önbizalmuk, merjék vállalni a diagnosztikus és terápiás kihívásokat. Valamennyiünknek küzdeni kell az orvosellenes társadalmi hangulat és azon okok ellen, melyek az „önvédelmi” orvostan gyakorlatát előidézték és erősítették. „Defensive” medicine is called medical behaviour characterized by deformation of diagnostic and therapeutic activities due to fears endangering existence and work, thus some interventions are omitted or, on the contrary, superfluous examinations are proposed on account of internal uncertainty, the patient’s distrust or hostile social environment. Trust relation between patient and physician is the most gravely damaged because of aggravation and distortion of some conscienceless physicians’ abuses by the media; Patient-physician relations may not be degradated to contractual legal relations. Young physicians must get acquainted with the joy of success in diagnostics that enriches the personality. They shall have healthy self-esteem and be ready to take diagnostic and therapeutic challenges on themselves. All of us have to fight against social atmosphere hostile to physicians, against causes inducing and augmenting practice of defensive medicine